ELASZIK [l-a] tárgyatlan ige
<Növény, gyümölcs rendsz. a hőségtől, szárazságtól> aszottá, száradttá, fonnyadttá válik.
Az alma egészen elaszott. □ A sötétzöld oltok itt-ott a pagonyban
száraz nyáron sem asznak el soha. (Jókai Mór) Lehervadt a bimbóvilág S a bíbor rózsák mind elasztak. (Tóth Árpád) || a. (
ritka) <Ember, állat, ill. testrész> rendellenes mértékben sovánnyá, aszottá, csonttá-bőrré válik.
- elaszás; elaszó; elaszott.