Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELAGGOTT [l-a] melléknév -an, -abb
  • 1. (irodalmi nyelvben) Késő öregségre jutott, nagyon megöregedett, egészen agg <személy>. □ Hű tanya ez a szív. … Elhagyott, elaggott Szüleim egyetlen Lágy párnája ez. (Petőfi Sándor) Összegyül a tenger néző, Hinni a csodába, melyet Egy elaggott, sírba hajlott Ösz tatárnak nyelve hirdet. (Arany János)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, költői) Erejét vesztett, bágyadt <természeti jelenség>. □ Egyszer, mint a zápor, kezdenek rászállni Az elaggott ősznek gyenge szép leányi. (Arany János) Az őszi nap elaggott fénye beragyogta a kosarat. (Mikszáth Kálmán)
  • elaggottság.