Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ELÁRVUL [l-á] tárgyatlan ige -t, -jon (rendsz. múlt-ben; jelen idejű értelemben nem haszn.) (kissé választékos)
1. <Fiatalkorú személy> egyszerre mindkét szülőjét, ill. félárva fiatalkorú még életben levő egyik szülőjét elveszti (3); árvaságra jut. Tíz éve, hogy elárvult. A fiút örökbe fogadták, amikor elárvult.
2. (átvitt értelemben) Vki elhagyatottá, elesetté (I. 3) válik; gyámoltalan állapotba jut. Szegény feje nagyon elárvult.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vmi kihal, elnéptelenedik; elhagyatottá, élettelenné, halottá lesz; gazda, művelő nélkül marad. Ez a ház egészen elárvult. □ Meghalt Euripides s nemsokára Sophokles Így tehát a komoly dráma elárvult. (Arany János)