Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELALSZIK
ELALTAT
ELALVÁS
ELÁMÍT
ELÁMUL
ELANDALÍT
ELANDALODIK
ELANYÁTLANODIK
ELANNYIRA
ELAPAD
ELAPASZT
ELÁPORODIK
ELAPRÍT
ELAPRÓZ
ELAPRÓZÓDIK
ELÁRAD
ELÁRASZT
ELÁRUL
ELÁRUSÍT
ELÁRUSÍTÓ

ELÁLLÓ [l-á] melléknév -an v. -n Általában olyan, aki, ami eláll.
  • 1. Olyan, ami a szokásosnál kevésbé simul hozzá, v. távolabbra áll attól, amihez tartozik. Elálló fülek; elálló gallér. □ Dobos bácsi ült ott fejük fölött a fán, két elálló ágba kapaszkodva. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. Olyan, aki, ami vmit eláll (II. 1), elfoglalva tart. Az utcát elálló sűrű néptömeg.
  • 3. Megmaradó, sokáig eltartó, nem romló. Elálló befőtt, gyümölcs. A rozmaringalma elálló fajta.
  • 4. (átvitt értelemben) Vmitől elálló: vmiről lemondó. A peresítéstől elálló hitelező; a szándékától elálló rabló.
  • 5. (átvitt értelemben, ritka, túlzó) Olyan, ami működését abbahagyja; megszűnő. Elálló lélegzet. □ Honnan szerezte ezt a tenger pénzt? kérdeztem elálló lélegzettel. (Herczeg Ferenc)
  • 6. (népies) Vhova, vmilyen minőségben munkába álló, elszegődő. Kocsisnak elálló legény.