EKKÉPPEN [e-e] határozószó, mutató ekképp (régies, választékos)
Ilyen módon, állapotban, így, ekként. □ Mit ér, csak ekképp szólni: itt a bánya! | Kéz is kell még, mely a földet kihányja. (Petőfi Sándor) Mit volt tenni, fölült a mester, s ekképp lassan a romokig érnek. (Vas Gereben)