ELANDALODIK [l-a] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (
költői)
Elandalodik vki: ábrándozó, mélázó hangulat fogja el; ilyen hangulatnak engedi át magát. □ Egy faluhoz közeleg a vándor, Egyúttal költő is talán? | Mert úgy elandalodva csügg a | Holdon s elömlő sugarán. (Petőfi Sándor) || a. (
ritka,
irodalmi nyelvben)
Elandalodik a szeme vkin, vmin: vki elandalodva néz vkit, vmit. □ Olyan gyönyörű volt, hogy elandalodott rajta a szem. (Mikszáth Kálmán)
- elandalodás; elandalodó; elandalodott.