Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Személyt> hűtlenül elhagy, cserbenhagy, esetleg feljelent, tevékenységéről ártó szándékkal feljelentést tesz. Elárulta barátait, harcostársait. Nem akarta elárulni a többieket, akik vele voltak. □ Ezt nem köszönöd meg, elárullak, feladom: loptál harminc ezeret. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
2. <Vmely nemes ügyet, kapcsolatot, eszmét> hűtlenül elhagy; tőle bizonyos előnyökért, esetleg bosszúból v. más érzelmi okból elpártol. Elárulja a forradalmat, a hazát, a népet; aljasul, becstelenül elárul vmit. □ És a latrok, kik a hazát elárulták, Urak lőnek [= lettek]. (Petőfi Sándor)
3. <Rábízott titkot> hitszegő módon elmond, elbeszél, továbbad. Elárulja a felkelés napját. Elárulja a hadi titkot. Tervéből semmit nem árul el. □ Csak még azt hagyta meg, hogy ittlétét senkinek se árulják el. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas, tréfás) <Rendsz. felszólításban:> Áruld el!: közöld, add értésünkre. Áruld már el, hogy mi járatban vagy! Most már elárulom, hogy mit láttam.
4. <Személy vmilyen, rendsz. önkéntelen jellel v. magatartásában, külsejében ilyen jel, megnyilvánulás> közvetve tudat, kimutat, leleplez vmit; vmiből kitalálhatóvá tesz vmit; következtetni enged vmire. Élénksége nyugtalanságot árul el. Kedvetlenségével elárulta ellenséges indulatát. Zavara elárulja járatlanságát, idegessége bűnösségét. □ Magaviselete nagy belső küszködést árul el. (Katona József) Modora, magaviselete egy tökéletes udvaroncot árulának el. (Jókai Mór) A szép, gyámoltalan szemek remegő kételyeket látszottak elárulni. (Babits Mihály) || a. Elárulja magát: a) elszólja magát. □ Szörnyű teherként hordtam tudásomat, szüntelenül rettegtem, hogy elárulom magam. (Nagy Lajos) b) <tekintetével, arckifejezésével, pirulással, sápadással, magatartásával> akaratlanul bepillantást enged szándékába, gondolataiba, vágyaiba, jóllehet az(oka)t titkolni igyekszik.
5. <Tényt, tényállást vmely jelenség> feltár, erre rámutat, erre vall. Kiélt arca elárulta feslett életét. □ A vékony patyolat hálóköntös egy élő márványszobor idomait árulja el. (Jókai Mór)
6. (régies) Áruba bocsátva elad, elárusít vmit. □ [Hirlap-áruló.] Elkérkedik negyvennyolccal, S nem hiszi, hogy hitetlen, Hogy ő akkor több hirlapot Árult el a "[Margit-]szigetben". (Arany János) Kapard ki az őseid csontjait a kriptákból, javíthatatlan tékozló, és áruld el fontszámra! (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Szellemi, erkölcsi értéket> pénzzé tesz. □ Elárulom tudásomat miattad. (Madách Imre)