ELALÉL [l-a] tárgyatlan ige
Ájulásszerű, magatehetetlen állapotba esik, az eszméletlenségig elbágyad, elgyengül.
Elalélt a vérveszteségtől. □ Hogy esett a rablás? nem tudom azontul; Elaléltam ismét erős fájdalomtul. (Arany János) || a. (
irodalmi nyelvben) <Személy, testrész> a tehetetlenségig elgyengül, elfárad. □ A kardot se birom tartani már, elalélt a testem egészen. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- elalélás; elaléló; elalélt.