ELNÁSPÁNGOL tárgyas ige, (
tájszó) elnáspángol (
bizalmas)
<Gyermeket> vmely erre alkalmas tárggyal (pálcával, bottal stb.) jól megver.
Az apa elnáspángolta haszontalan fiát. □ Ha
szemrehányást tett neki [a felesége],
úgy elnáspángolta, hogy arról nyögött egy hétig. (Mikszáth Kálmán)
- elnáspángolás; elnáspángoló; elnáspángolt.