ELMÉSKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (
választékos,
rosszalló)
(Nem mindig sikerült) elmésségeket mond minduntalan, ill. minden alkalmat megragad, hogy szellemeskedjék.
Elméskedik vmin. Ne elméskedj már, beszélj komolyan! □ Pesten az emberek
elméskednek vagy rágalmaznak. (Gyulai Pál)