ELLENSZENVES [e-e-e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Ellenszenvet keltő.
Ellenszenves arc, ember; ellenszenves megbízatás, munka. □ Nemcsak rút volt ez a teremtés: elidegenítő volt, határozottan ellenszenves volt. (Kosztolányi Dezső) A hideg lelte, már megint milyen iszonyú s ellenszenves dolgot kell csinálnia. (Móricz Zsigmond)