EKHÓ [1] [ë v. e] főnév -t, -ja, (régies írva: echo is) (ritka, régies)
Rudakkal v. abroncsokkal a kocsira erősített ernyő, ponyvasátor. □ Egy könnyű szekerke [= kis szekér] állt az utcán
négy oszlopú ernyővel, amit nálunk echonak neveznek. (Jókai Mór)