Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

EGYÜTTÉLÉS [t-é] főnév
  • 1. Vmely társadalmi, emberi közösségben való élés. Családi, házastársi, internátusi, tábori együttélés; békés, nyugodt, testvéri együttélés; az együttélés rendje; a nemzetiségek békés együttélése. □ A bensőséges együttélésen … fájdalmas rést ütött a legfiatalabb és legkedvesebb fiú távozása. (Kuncz Aladár) || a. Házastársi v. élettársi közösségben, közös háztartásban élés; házasság, házasélet. Tízévi együttélés után elváltak. □ Egyik felesége, egy iparművésznő, … együttélésük néhány hónapja alatt lakást és kosztot adott Gasztonnak. (Hunyady Sándor)
  • 2. (biológia) Két különböző fajú, jellegű élőlény olyan együttélése, közössége, amelyben egymás javára vannak, kölcsönösen segítik egymást; szimbiózis. A zuzmó nem önálló növény, hanem egy gombafaj és egy moszatfaj együttélése. Együttélésben élhetnek állatok állatokkal, növények növényekkel és állatok növényekkel.
  • együttélési.