ELLEN [2] [e-e] főnév -t, -e [e] (többes száma csak személyragos alakban) (régies v. irodalmi nyelvben)
Ellenség. Megfutott az ellen. □ Elleneit megverte vitézül. (Petőfi Sándor) Állok nyomorékon Méltatlan és rossz névvel Ellen és barát előtt. (Ady Endre) Ilyen kevés magyar És ilyen sok-sok régi ellen
(Ady Endre)