ELLÁBOL tárgyatlan ige ellábal (
tréfás)
<Vmely kellemetlen helyzet elől> gyorsan, föltűnés nélkül eltávozik; elillan, eliszkol, ellóg. □ "Meg kell csipni!" ordit "amig el nem lábol". (Arany János) Mire felocsudtam, már ellábolt. Felugrott a vonatra. (Gárdonyi Géza)
- ellábolás; elláboló; ellábolt.