ELKÉKÜL tárgyatlan ige
<Személy, ajak, arc, kéz a hidegtől, fuldoklástól, felindultságtól> nagyon kék (3) lesz.
Ajka elkékült a hidegtől. □ Rontó elkékült haragjában. (Vörösmarty Mihály) A kis Gyuri megbetegedett
, elkékült, görcsei voltak, a hideg rázta. (Mikszáth Kálmán)
- elkékülés; elkékülő; elkékült.