ELFINTORÍT tárgyas ige
<Orrát, száját, arcát rendsz. nemtetszés v. undor jeléül> fintorítva elhúzza; fintort vág.
Elfintorítja az orrát. □ Elfintorítom a képemet mellettök, aztán vegyék annak, aminek akarják. (Petőfi SándorShakespeare-fordítás)
- elfintorítás; elfintorítgat; elfintorított.