ELDÖCÖG tárgyatlan ige
<Jármű, személy> döcögve (1, 2) elmegy vhova.
A szekér eldöcögött a városba. Eldöcögött a kocsmába. □ Csendes ügetésben eldöcögtek a
várkastélyig. (Jókai Mór) Kezembe adta a krajcárt, s nagy hálálkodással eldöcögött. (Móricz Zsigmond)
- eldöcögés; eldöcögő; eldöcögött; eldöcögtet.