ELCSÚFÍT tárgyas ige
Vkit, vmit nagyon v. teljesen csúffá, csúnyává tesz; elcsúnyít.
A bajusz elcsúfította. A harag elcsúfítja az arcát. □ [A régi ház] fedelét
az új zsindely csúfította el, mellyel itt-ott befoldozták a korhadt részeket. (Mikszáth Kálmán)
- elcsúfítás; elcsúfító; elcsúfított; elcsúfíttat.