ELCSÍZEL [e-ë v. e-e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (
tájszó,
tréfás)
Elcsen, elemel vmit. □ Nem
kelendő a szellemi áru Kivéve, hogyha szél úr elcsizel Némelykor egyet enyves körmivel. (Arany János) Figyelmetlenségét kihasználva, orvul el akartam csízelni az újságot. (Kosztolányi Dezső)
- elcsízelés; elcsízelő; elcsízelt.