ELÁMUL [l-á] tárgyatlan ige (
választékos)
Ámulni kezd, ámulatba esik; elcsodálkozik.
Amikor meglátta az óriást, elámult. □ Nádorispán látja Toldit a nagy fával, És elámul rajta mind egész hadával. (Arany János) Mari a régi ismerős láttán elámult. (Kosztolányi Dezső)
- elámulás; elámuló; elámult.