Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. [ej v. ejj] <Bosszankodás, türelmetlenség, harag kifejezésére.> Ej ostobák! Ej, de ügyetlen vagy! Ej, mikor indulunk már? □ Ej, szégyen, gyalázat | kardot ragadni! (Katona József) Ej aki forgója van! mormogott a béres. (Tolnai Lajos) Honnan jön? A város alul Ej kiáltja a csendőr türelmetlenül hát micsoda város alul? Sok város van. (Tömörkény István) || a. <Mások szavainak félbeszakításakor, türelmetlen közbevágás bevezetésére.> [Most meg kellene még beszélnünk a holnapi munka rendjét ] Ej, hagyjuk, ma már késő van. □ Be más lenne itt az élet, Ha egy ifjú feleség Közbe vágott Pató Pál ur: | "Ejh, rá érünk arra még! (Petőfi Sándor)
2. [ej v. ěj] <Csodálkozás, meglepetés kifejezésében:> ejnye! Ej, micsoda meglepetés! □ Ejh mi a kő! tyúk anyó, kend A szobában lakik itt bent? (Petőfi Sándor) || a. <Csodálkozással, meglepetéssel együttjáró elismerés, megelégedettség kifejezésére:> ejnye! hej! Ej, de szép! Ej, de jó! Ej, de derék ember! □ Szép volt az egyik, ej, de szép volt. (Mikszáth Kálmán) Ej, szinte érzi a bor savanyú érintését a nyelve alján, a jó zsíros kolbász mintha a szájába csúszna. (Gelléri Andor Endre) || b. <Kellemetlen meglepetés kifejezésében:> ejnye! □ Elébe jön a leány, S egy csecsemőt ringat karján: "Ej ej már ezt még sem hittem volna!" | Igy szól Gábor a leányhoz. (Vörösmarty Mihály) || c. <A csodálkozás mozzanatának esetleges háttérbe szorulásával, sajnálkozásban, együttérzés kifejezésében.> □ Ej hugom, beh halovány vagy. (Vörösmarty Mihály) Barátai titkon összenéztek; ej-ej, mi lett ebből a fiúból. (Mikszáth Kálmán)
3. [ěj v. ej] <Főleg ismételve, enyhébb rosszallás, korholás, feddés kifejezésére.> Ej, kislányom, mit csinálsz? Ej, ej, de elügyetlenkedted a dolgot! □ Ej, ej, gyerek! Eddig rá sem hederítettél a fejérnépre. (Mikszáth Kálmán) Feddik, dorgálják őket: Ej, ej, csigavér. (Kosztolányi Dezső) Az ember vígan mozdult s nagyot nevetett. Ej, huncut úrfiak. (Móricz Zsigmond)
4. [ej v. ěj] <Rábeszélésben, nógatásban, no! indulatszóval v. anélkül:> ej no, ejnye; ugyan már. □ "Ej no, Bence bátya, jut eszébe kendnek, Mikor itt s itt tudja?" s mondtak olyanokat, Mikből sohse hallott a jó öreg sokat. (Arany János) || a. <Csitításban, nyugtatásban:> no! □ Ej drága kisasszony! nem kell úgy megijedni! (Jósika Miklós)
5. [ej] <Töprengést, elhúzódó vitát befejező gyors elhatározás, elszántság kifejezésében:> eh! Ej, gyerünk már! □ Az első pohár pálinka is mindjárt bátorságot önt a szívbe. "Ej mit? Nem eszik a levest olyan forrón, ahogy főzték " (Jókai Mór) Ejh! félre az útból uraim! (Jókai Mór) || a. <Elszántságra buzdításban.> □ Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz ! (József Attila)
6. [ěj v. ej] <Vágyakozás, óhajtás kifejezésében:> hej! ó! Ej, de szeretnék elmenni! Ej, ha még egyszer fiatal lehetnék! Ej, de jó volna ott lenni!
7. [ej] (ritka) <Népdalokban: felkiáltásként, öröm, mulatozás kifejezésében:> hej! □ Örül a viola a reggeli harmatnak; Ej, én is örülök barna galambomnak. (népköltés) Nem dolgozok már én, Ej, ahol kocsmát látok, Ej, oda megyek már én. (népköltés)