Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Szinte a gyámoltalanságig gyenge értelmi képességű, szűk látókörű <személy>; nagyon tudatlan, korlátolt. Együgyű ember, fogalma sincs semmiről. Ne hidd el, ne légy olyan együgyű! Micsoda együgyű emberek vannak! □ Együgyű és tanulatlan vagy, keveset koptattad Aesopust. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) A szereplők durvák, együgyűek, kérges szívűek; megannyi állatiasság, testi és lelki szegénység. (Ambrus Zoltán)
2. (régies) Tapasztalatlanul, ártatlanul egyszerű, naiv <személy>. □ Felhozta hát ide | szép, együgyű feleségét a Nagyúr. (Katona József)
3. (régies) Ilyen személyre jellemző, valló, vele kapcs., hozzá tartozó; egyszerű. □ Amit üdvösségesnek ítéltem, együgyű szókkal gyakran előhoztam. (Pázmány Péter) A király az együgyű szív nyelvén nagyon érte. (Arany János)
II. főnév -t, -ek, (-je) [e, e]
1. Együgyű személy, főként férfi. Nézd ezt az együgyűt! □ Az asszony úgy nézett a fiúra, olyan szánakozó arccal, mint ahogy az együgyűekre szokás nézni. (Gárdonyi Géza)
2. (vallásügy, elavult) Egyenes, egyszerű természetű; szelíd, jámbor ember. Boldogok az együgyűek.