EGYMÁS névmás, kölcsönös -t, (csak egyes számban; alanyként és állítmányként nem haszn.; birtokos jelzőként ragtalanul v. ritk. -nak, -nek raggal haszn.)
<Egyik a másikhoz v. a többihez való kölcsönös viszonyában, ill. egyesek másokhoz való viszonyukban:> kölcsönösen egyik is, másik is, ez is, amaz is. Egymás hegyén-hátán ←; egymás ellen acsarkodnak; egymás közt: szűk körben, a nyilvánosság kizárásával; egymás mellé rakja a könyveket a polcon; egymás után: a) <térben v. időben v. logikai rendben> egyik a másikat követve; b) (népies) késedelem nélkül, gyorsan, szaporán. Majd egymásba → bújnak; a kerekek fogai egymásba kapaszkodnak; egymásba szerettek; egymáshoz → forraszt; → felelgetnek egymásnak; egymásra → borulnak; egymásra → licitálnak; egymásra → találtak; egymást → éri; → értik egymást v. egymás dolgát; a két idom → fedi egymást; majd → felfalják egymást; → feltalálják egymást; → kiegészíti(k) egymást; egymást → követi; → megsemmisíti egymást; egymást → tapossák; egymást → tépik; → váltogatja egymást; nincs többé → dolgunk egymással; → jóba(n) vannak egymással. A házastársak egymás nyakába borultak. □ Irtóztató dolog, mely régen nem írtunk
egymásnak. (Mikes Kelemen) Végezzük egymás után ezt az unalmas históriát. (Petőfi Sándor) Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. (Ady Endre) Ilyen messze, halk zugolyba | véle volna jönni jó, | hol egymásnak válaszolva | tücsök szólna millió. (Babits Mihály)