Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

EGYKOR [ë] határozószó, (régies) egykoron [ë] (irodalmi nyelvben, választékos)
  • 1. Vmikor a távoli múltban, vmikor régen. Történt egykor, hogy …; egykor és most; egykor régen: valamikor régen. □ Hiszen mosolygál egykoron felém … (Vörösmarty Mihály) Egykor régen Szél urfival | Fogadott az öreg Nap. (Gyulai Pál) S már alig-alig érdekel Egykor imádott, furcsa sorsom. (Ady Endre) Szeme … egykor bohókás, nyájas mosollyal nézett a világba. (Krúdy Gyula)
  • 2. Valamikor a jövőben. □ Majd egykoron tán pusztai halmomon Megáll az ifjú. (Vörösmarty Mihály) Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd. (Petőfi Sándor) Ha megtaláltok egykor az útfélen, – Adjatok egy szűk sírt. (Arany János)
  • egykori.