EGYETEMLEGES [ëgyetëmlegës] melléknév -en, -ebb [e, e] (
jogtudomány)
Vmely ügyben érdekelt minden személyre kiterjedő, közös, együttes <kötelezettség>.
Egyetemleges felelősség, kezesség, kötelezettség. □ Valami harminc évvel ezelőtt a falu gazdái egyetemlegesen megvettek vagy száz hold legelőt. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen kötelezettséggel terhelt <személy>.
Egyetemleges adós, hitelező.