ELFOGLALTSÁG [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Az a feladat, kötelesség, teendő, munka, tevékenység, amely vkinek az idejét igénybe veszi, elfoglalja, leköti.
Hivatalos elfoglaltság. Más irányú elfoglaltsága miatt nem mehet el. Mi az elfoglaltsága? Ma nagyon sok az elfoglaltságom. || a. Az erre fordított munkával, tevékenységgel töltött idő.
Napi nyolc órai elfoglaltság. Állása nagy elfoglaltsággal jár. || b. Elfoglalt (4) személy állapota; vkinek elfoglalt volta.
Elfoglaltságom nem engedi, hogy
elfoglaltságára hivatkozik. □ Dacára elfoglaltságomnak, szívesen társalogtam volna önnel
komolyabb eszmékről. (Ambrus Zoltán)