EGYETÉRT [ëggyetért; t-é] tárgyatlan ige
<Vki egy másik személlyel v. több személy egymással> azonos véleményen van.
Egyetért vkivel vmiben. Ebben a kérdésben egyetértünk. Elvben egyetértettek. □ Okokkal egymást meg nem győzitek. | De egyetérttek rögtön, hogy ha te Kiéhezél vagy ő majd jóllakott. (Madách Imre) || a. (múlt idejű v. értelmű alakokban) Megállapodik, megegyezik (1).
Egyetértettek arra nézve, hogy
; a közoktatásügyi miniszter a külügyminiszterrel egyetértve
|| b.
Egyetért vmivel: vmely véleményt v. intézkedést helyesnek tart.
Ezzel a javaslattal nem értek egyet. Sokan egyetértettek a kormány intézkedésével.