EZÜSTHANG főnév (
irodalmi nyelvben)
Az ezüst csengésére emlékeztető, magas fekvésű, kellemes, tiszta hang.
A kis harang ezüsthangja. □ Hallottam én szép szavának Ezüsthangját zengeni. (Kisfaludy Sándor) E könyvből szokott az ő kedves leánya méla estéken
ezüsthangon fölolvasni. (Jókai Mór)