EREZ [e-e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] (
ipar)
<Főleg fát, márványutánzatot, ritk. falat, szövetet> fák évgyűrűihez hasonló v. szétágazó vonalakból álló mintázattal díszít, ellát.
Az asztalos bútort erezett. Az oszlopot ügyesen erezték, olyan, mintha márványból volna.