ELMERESZT tárgyas ige (
ritka)
<Csak ebben az állandó szókapcsolatban:>
szemét elmereszti; szemét figyelés v. csodálkozás közben kitágítva mereven kidülleszti. □ Szemét elmereszti, hasát kidüheszti [= kidülleszti]. (Arany János)
- elmeresztett; elmeresztő.