ELLENBIZONYÍTÁS [mb v. nb] főnév (
jogtudomány)
Az a tevékenység, eljárás, amellyel vki vmely polgári v. büntető perben az ellenfél bizonyító eszközeit, s az általuk nyújtott bizonyítást hatástalanítani, lerontani igyekszik.
- ellenbizonyítási; ellenbizonyításos.