ELIDEGENÜL [e-e-ë; l-i] tárgyatlan ige -t, -jön (
irodalmi nyelvben)
Vki iránt érzett vonzalma megszűnik, lélekben eltávolodik tőle.
Elidegenül vkitől. □ Úgy elidegenülsz tőlünk, hogy ránk sem nézesz többé. (Jókai Mór)
- elidegenülés; elidegenülő; elidegenült.