ELÉVÜLÉS [l-é] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (
jogtudomány)
Az elévül igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi elévül.
A bűncselekmény elévülése. □ [A föld] valószínűleg elévülés címén került harminc év múlva a nevükre. (Móricz Zsigmond)