EZÜSTÖS [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Ezüsttel bevont v. ezüsttel díszített <tárgy>. Ezüstös gomb. □ Ékes zászlója lebegve Játszadozik széllel, nagy ezüstös szára ragyogván. (Vörösmarty Mihály) Vett
Ezüstös, aranyos, sallangos szerszámot. (Arany János)
- 2. (választékos) Az ezüst ragyogására, fehérségére emlékeztető; ezüstszínben játszó <dolog>. Ezüstös csillogás, haj, ragyogás. A folyó ezüstösen csillogott. □ Az ezüstös Cephisus még talán ma is táplálja a sok kis vízeret, mellyel a paraszt
gabonaföldeit öntözi. (Péterfy Jenő) [Az ablakon] ezüstös fehér kévében ömlött be a friss levegő. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (választékos) Az ezüst tiszta csengésére emlékeztető <hang>. Ezüstösen csengett a hangja.
- ezüstösség.