EXPRESSZIONIZMUS [ë-ë v. e-e] főnév -t, -a (csak egyes számban) (irodalomtudomány, művészettörténet)
Az első világháború után kibontakozott művészeti és irodalmi (stílus)irányzat; a naturalizmussal és az impresszionizmussal szembefordulva a belső élményt, a lélekben tükröző valóságot akarja kivetíteni a kifejezés robbanó erejével, gyak. túlzott v. torzított formákban, hogy hatása minél forradalmasítóbb legyen.