ESZTENDŐ [e-e] főnév -t, ..deje [e-e] (kissé
népies v.
választékos)
Év (1, 3, 4ac, 5, 6). →
Bő esztendő; → kövér esztendő; → sovány esztendő; négy esztendő; az esztendők → terhe; nem → vet neki valahány esztendőt. Eltelt egy esztendő. Tizedik esztendeje, hogy
Szóláshasonlat(ok):
olyan (sovány), mint a hét szűk esztendő: nagyon, szánalmasan s. □ Óh idő, futós idő! | Esztendeink sasszárnyakon repűlnek. (Csokonai Vitéz Mihály) Isten, áldd meg a magyart
Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt. (Kölcsey Ferenc) Ezer esztendő távolából, | hátán kis batyuval, kilábol | a népségből a nép fia. (József Attila) Régi temető, vagy ötven esztendő óta nem használják. (Nagy Lajos) || a. (
népies) Egy év.
Esztendő ekkorra ←; esztendő ilyenkorra: mához egy évre, egy év múlva;
esztendő ilyenkorig: körülbelül egy év múlva;
esztendeje annak: egy éve annak, hogy
;
egy álló esztendeig; esztendőre vagy → kettőre. □ Pénzt elegendőt adnak,
Franciaországban hat esztendeig sem adtak annyit, mint itt esztendőre adnak. (Mikes Kelemen)
- Szóösszetétel(ek): 1. esztendőszámra; 2. újesztendő.
- esztendőnyi.