EVÉS [ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Az eszik igével kifejezett cselekvés; táplálkozás.
Az evés ideje. Evésben nem lehet versenyezni vele. Mindig az evésen jár az esze. Nekilát az evésnek. □ Azelőtt sohasem törődött az evéssel, most úgy élvezte a falatokat, mint egy ínyenc. (Babits Mihály) Mindenemet az evés kötötte le: töltött paprika maradt déltől, s elég kenyeret kaptam hozzá. (Gelléri Andor Endre) || a. Az a cselekvés, hogy vmit esznek.
A cseresznye, a hal, a rák evése. || b. Az az idő, amikor enni, étkezni szoktunk.
Evés után hosszan elbeszélgettek. || c. Lakmározás, lakoma, evés-ivás.
Nagy evéseket rendeztek. □ Micsoda gusztussal szokta az evéseket részletezni
(Móricz Zsigmond)
- Közmondás(ok): evés közben jön meg az étvágy: vmely élvezettel v. haszonnal járó cselekvéshez akkor kap igazán kedvet az ember, amikor már csinálja.
- Szóösszetétel(ek): lepényevés.
- evési.