Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, akinek nincs (magához való) esze; dőre. Esztelen bolond, leány. □ A bölcs szánalmas megvetéssel tekinte az esztelen ifjúra. (Jókai Mór)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, értelmetlen, balga, esztelenséget kifejező <cselekedet, magatartás>. Esztelen beszéd, cselekedet, divat, gondolat, gyűlölködés, intézkedés, pazarlás, szórakozás; esztelenül viselkedik. □ Esztelen iszonyokon ment át Európa (esztelen volt az én életem is): jöjjön most már az Ész! (Babits Mihály) Esztelen álmokba menekszel. (Szabó Lőrinc) || a. Meggondolatlan, hebehurgya. Esztelen lépés, nyilatkozat. Ne légy ily esztelen! □ Szégyenli esztelen csacsogását. (Péterfy Jenő)
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] Esztelen személy. □ Esztelenek! azt hitték, hogy Tepelenti fölött kacagni lehet. (Jókai Mór)