EGYENSÚLYOZ [ëgyensúlyoz] ige -tam, -ott, -zon
- 1. tárgyas <Testet, tárgyat> folyamatosan egyensúlyi helyzetbe juttat, v. ilyen helyzetben tart. Egyensúlyozza a mérleget. Az artista egyensúlyozza magát a kötélen. || a. (tárgy nélkül) A kötéltáncos egy rúd segítségével egyensúlyoz.
- 2. tárgyas (átvitt értelemben) <Kedvezőtlen folyamatot v. cselekvést> ellentétes jellegű folyamattal v. cselekvéssel hatástalanít, v. igyekszik hatástalanítani. Egyensúlyoz vmivel vmit. A kiadások növekedését a bevételek fokozásával egyensúlyozta.
- Igekötős igék: kiegyensúlyoz.
- egyensúlyozás; egyensúlyozó; egyensúlyozott; egyensúlyoztat.