ESPERES [ë-ë-ë v. e-e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (
tájszó) öspörös -ök (
vallásügy)
- 1. <A katolikus egyházban> az egyházmegye vmely kerületének élén álló pap, rendsz. plébános. Az esperes lila cingulusa.
- 2. <A protestáns egyházakban> az egyházmegye élén álló, erre a tisztre megválasztott lelkipásztor. □ No ugyan jó helyre küldte a vicispánné asszonyság Kadarkuthy bárót a miskolci kálvinista espereshez
(Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): espereskörte; esperesplébános.
- esperesi.