ESZMÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
választékos)
- 1. Az az elgondolt v. létező mintakép, példakép, amely vmely tevékenység vezérlő célja, amelyet vki maga elé tűz, s amelynek elérésére törekszik; ideál. Politikai eszmények. □ Hazug eszményeiért tízmillió embert egyforma kegyetlenséggel küldött a halálba. (Kuncz Aladár) Állandóan a magas eszményekről beszéltek
, amelyek a kor parancsa szerint az emberiség jövőjét készítették elő. (Móricz Zsigmond)
- 2. A tökéletesség legmagasabb, alig elérhető foka; ideál. A szépség eszménye.
- Szóösszetétel(ek): 1. eszményalak; eszményvilág; 2. állameszmény.