ESZMÉLÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (
választékos)
Az eszmél igével kifejezett folyamat; öntudatra ébredés, ocsúdás.
Ájulásból, álomból való eszmélés; magára eszmélés. □ Szendén illessed fájdalmát szivének, Hogy eszmélése kínzó ne legyen. (Arany János)