ESZÉLYES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (
irodalmi nyelvben,
régies)
- 1. Olyan <személy>, aki céljának elérésére okosan, ügyesen tudja a legmegfelelőbb eszközöket alkalmazni. □ Már ez ildomos, eszélyes férfihoz méltó dolog
(Arany JánosArisztophanész-fordítás) Jónás úr igazi típusa volt az eszélyes opportunistáknak. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Az adott körülmények között a legmegfelelőbb; célszerű. □ Lakomat eszélyesen rendezém. (Vas Gereben) Ha kell s eszélyes, Nem félek hazámért vérem kiontani. (Arany János)
- eszélyesség.