ESTHAJNAL főnév (
irodalmi nyelvben)
A naplementét követő idő; alkonyat. □ Egy-két szállongó bogárka
növeli az esthajnal
csendességét. (Kármán József) Kelj fel, rózsám, ne alugyál A szép hajnali csillagnál, Majd ha feljön esthajnalra, Jőj el vigasztalásomra. (Vörösmarty Mihály) Miként az esthajnal csendében Zengő harangszó halkan elhal: Halkan elhalt, elzengett a dal. (Tompa Mihály) || a. (
ritka,
irodalmi nyelvben) A nyugati égalj pirosas színeződése közvetlenül naplemente után. □ S immár az esthajnal, mintha város égne, Felsütött pirosan, tüzesen az égre. (Arany János)