ESZTELENKEDIK [e-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
ritka,
választékos)
Esztelen módon cselekszik, viselkedik, esetleg beszél. □ Sokat tévelygünk, sokat botlunk, sokat esztelenkedünk. (Eötvös József) || a. (
bizalmas) Bolondozik, rendetlenkedik.
Ne esztelenkedjél már megint!
- esztelenkedés; esztelenkedő.