ESZER [esszer v. ësszër v. ëszër] főnév -t, -ek [ë] (rendsz. többes számban) (történettudomány, politika)
1902-ben Oroszországban narodnyik csoportokból alakult, a marxizmussal szemben ellenséges, kispolgári párt tagja, ill. e párt nézeteit valló személy; szociálforradalmár. Az eszerek pártja; az eszerek ellen vívott harc. || a. jelzői használat(ban) Ilyen személyekből álló <közösség>. Eszer csoportok, párt. || b. jelzői használat(ban) Az eszerek pártjával kapcs., ahhoz tartozó, tőle kiinduló. Eszer agitáció, megmozdulás, szellem.