Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ESKÜOKMÁNY
ESKÜSZEGÉS
ESKÜSZIK
ESKÜSZÓ
ESKÜSZÖVEG
ESKÜTÉTEL
ESKÜTEVŐ
ESKÜVÉS
ESKÜVEVŐ
ESKÜVŐ
ESMÉR
ESŐ [1]
ESŐ [2]
ESŐÁLLÓ
ESŐCSATORNA
ESŐCSEPP
ESŐCSINÁLÓ
ESŐFELHŐ
ESŐGALLÉR
ESŐKABÁT

ESKÜVÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. (ritka) Az esküszik (1–2) igével kifejezett cselekvés; eskü tétele, esküvel való bizonyítás, vminek esküvel való állítása, megfogadása. || a. (irodalmi nyelvben, régies) Eskü. □ Neked oltár előtt nagy esküvést teszek. (Vörösmarty Mihály) Könnyű dibdáb játék maga, esküvése, Pajkos gyermek a sors, csak úgy játszik véle. (Arany János) Ime én esküvésemhez híven megjelentem előttetek. (Jókai Mór)
  • 2. (elavult) Esküvő.
  • Szóösszetétel(ek): összeesküvés.
  • esküvési.