Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ERRE [e-e] névmás és határozószó, mutató (az ez mutató névmás -re ragos alakja)
I. ragos névmás Ld.: ez.
II. határozószó, mutató
1. <Mozgást jelentő ige mellett:> felém, aki beszélek, hozzám mint beszélőhöz közeli ponttal megjelölt s mutatással jelzett irány felé. Erre gyere! (ti. amerre én vagyok v. megyek). Vigyázz, erre jön az az autó! □ A malom integet a zöld fűzfák közül a karjaival, hogy erre, erre emberek. (Tömörkény István) || a. A beszédhelyzetből, az előzményekből ismert, előbb említett dolog, hely felé, amely a beszéd v. írás helyével azonos v. ahhoz közel van. Amint itt ülök, egyszer csak erre jön egy izgatott ember.
2. Hozzám, a beszélőhöz közel eső, mutatással jelzett helyen, tájon, környéken; ezen a helyen, tájon, vidéken. Az előbb ide tettem a táskámat, erre kell neki lennie valahol. Itt fogunk leülni, erre árnyékosabb. || a. <Helyzetet jelentő ige mellett, közel levő dologra mutatva:> ebben az irányban. Erre lakik a barátom. || b. A beszédhelyzetből, az előzményekből ismert, előbb említett helyen, tájon, környéken, amely egyszersmind az elbeszélés valóságos v. elképzelt színhelye. □ Akár egy hetet is eltölthet, míg ezen az úttalan síkságon élő ember erre téved. (Móricz Zsigmond) || c. Erre mifelénk: itt, ezen a környéken, ahol lakom v. lakunk.
3. <Mélyhangú megfelelőjével együtt használva:> Erre , (am)arra : egyik irányban , másik irányban; erre is, → arra is. □ Már itt nem tudá a két erős levente, A kisasszony erre, vagy amarra ment-e? Így tehát indultak, puszta véletlenre, | A szerecsen arra, Rináld pedig erre. (Arany JánosAriosto-fordítás)
4. Közvetlenül az említett dolog, jelenség, esemény után; ezután, ekkor, ennek következtében, eredményeképp. Mi gyerekek feldöntöttünk egy széket, erre bejött apánk és rendre intett bennünket. □ Ez volt a hívó jel. Három kis rókakölyök ugrott ki erre a lyukból. (Mikszáth Kálmán)