ESD [e] ige -tem v. -ettem [e, ë-e], -ett, -jen; -eni [ë, ë, e] v. (
ritka) -ni (
irodalmi nyelvben)
tárgyatlan Alázatosan, szívre hatóan könyörög, rimánkodik, esdekel vmiért.
Bocsánatért, irgalomért esd; vki kegyeiért esd; esdve kérlek. □ "Oh ember, hozz segélyt!"
Igy esd egy női hang. (Vörösmarty Mihály) Ne felejtsd, hogy férjed tetemiért esdel. (Arany János) || a. tárgyas (
ritka) Alázatos, szívre ható szavakkal nagyon kér vmit vkitől.
Vki bocsánatát, kegyeit esdi. □ Híveid
A sorstól új fényt esdenek Szent életedre. (Petőfi Sándor) Irgalmat esdek, a karom kitárva. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: kiesd.
- esdés.